2006-ban kezdtem készíteni a saját honlapomat. Ez az évszám többféle megközelítést tett lehetővé: ebben az évben értem el a hetvenéves kort, és ugyanebben az évben ünnepeltük az 1956-os forradalom félévszázados fordulóját.

Mind a két dologhoz szerettem volna hozzászólni, ezért a honlap elejére a következő gondolatokat írtam:

Akárhogy is nézzük, hetven év az hetven év. Ha a “szokásos” 30 évvel számolunk, akkor több, mint két emberöltő. És speciel az 1936 és 2006 között eltelt hetven év alatt történtek is dolgok, mint például a második világháború, a Rákosi-korszak, 1956, Kádár-korszak, rendszerváltozás – hogy csak a jelentősebb itthoni történéseket említsem. 

Az eltelt hetven év alatt születtek írások Édesapámtól és szerénységemtől. Ezek egy része már megjelent a devai.hu oldalain, a közelmúltban megkíséreltem az írásokat csoportosítani, írtam hozzá kiegészítéseket és visszaemlékezéseket. Ezen a lapon azok az írások jelennek meg, amelyekről azt gondolom, hogy másokat is érdekelhetnek; egy másik csokorba azokat szedtem össze, amelyek teljes mértékben személyes jellegűek. Ez utóbbi nem mindenki számára hozzáférhető. 


A ötvenéves évforduló közeledésével egyre gyakrabban kerültek napvilágra olyan visszaemlékezések, amelyekről többen (mind szemtanúk) azt állapítottuk meg, hogy valószínűleg mindenkinek megvan a maga ötvenhatja.

Persze én szokásom szerint két viccel és egy igaz történettel kezdtem el a naplóm írását.

1. mottó, az 50-es évek elejéről:
– Maga is partizán volt?
– Nem, de már intézik…

2. mottó, az ötvenes évek végéről:
– De ismerős! Megvan: együtt lőttük a pártházat!
– Mikor? Melyiket?
– Hát mikor melyiket…”


Az igaz történet:

Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején dolgozott az Izzó (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság, TUNGSRAM) Beruházási Osztályán egy nyugdíjhoz közeledő férfi, S. Feri bácsi. Legendák szóltak arról, hogy anno berepülő pilóta volt a Messerschmitt (német katonai) repülőgép-gyárban. Megnyilatkozásai alapján magunk közt csak „öreg reakciós”-nak becéztük.

Egyszer az Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárának igazgatója, M. elvtárs, nyugdíjbavonulása alkalmából Munkaérdemrend Arany Fokozat kitüntetést kapott, ami nem volt kis szó. A kitüntetés indokolásában többek között az is szerepelt, hogy személyesen részt vett abban a partizánakcióban, amelynek során az újpesti víztornyot megmentették a németek által elhatározott felrobbantástól.

Feri bácsi ezt így kommentálta:

„Öcsém, ha most mindenki egyszerre odamenne, aki azt állítja magáról, hogy segített megmenteni az újpesti víztornyot, nem férnének el a téren.”

. . . . . .

Elhatároztam, hogy leírom személyes emlékeimet 1956-ról.

Veresegyház, 2006. február

Most, 2011-ben megállapítottam, hogy időközben eltelt öt év, és ennek megfelelően az idén 75 éves leszek. Ez már háromnegyed évszázad. Nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb említésre méltó esemény történt, mint a korábbi 70-ben, de azért néhányat leírok.

Na meg ki is egészítek egy-két korábban már megírt dolgot, és más néhány, eddig le nem írtat is.

Jelentkezzen be, ha olyan modulokat szeretne felvenni, amelyeket csak Ön láthat