2006-ban kezdtem készíteni a saját honlapomat. Ez az évszám
többféle megközelítést tett lehetővé: ebben az évben értem el a hetvenéves
kort, és ugyanebben az évben ünnepeltük az 1956-os forradalom félévszázados
fordulóját.
Mind a két dologhoz szerettem volna hozzászólni, ezért a honlap elejére a következő gondolatokat írtam:
A ötvenéves évforduló közeledésével egyre gyakrabban kerültek napvilágra olyan visszaemlékezések, amelyekről többen (mind szemtanúk) azt állapítottuk meg, hogy valószínűleg mindenkinek megvan a maga ötvenhatja. Persze én szokásom szerint két viccel és egy igaz történettel kezdtem el a naplóm írását.
Az igaz történet: Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején dolgozott az Izzó (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság, TUNGSRAM) Beruházási Osztályán egy nyugdíjhoz közeledő férfi, Sarlós Feri bácsi. Legendák szóltak arról, hogy anno berepülő pilóta volt a Messerschmitt (német katonai) repülőgép-gyárban. Megnyilatkozásai alapján magunk közt csak „öreg reakciós”-nak becéztük. Egyszer az Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárának igazgatója, Molnár elvtárs, nyugdíjbavonulása alkalmából magas állami kitüntetést kapott, ami nem volt kis szó. A kitüntetés indokolásában többek között az is szerepelt, hogy személyesen részt vett abban a partizánakcióban, amelynek során az újpesti víztornyot megmentették a németek által elhatározott felrobbantástól. Feri bácsi ezt így kommentálta: „Öcsém, ha most mindenki egyszerre odamenne, aki azt állítja magáról, hogy segített megmenteni az újpesti víztornyot, nem férnének el a téren.” . . . . . . Elhatároztam, hogy leírom személyes emlékeimet 1956-ról. Veresegyház, 2006. február Most, 2011-ben megállapítottam, hogy időközben eltelt öt év, és ennek megfelelően az idén 75 éves leszek. Ez már háromnegyed évszázad. Nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb említésre méltó esemény történt, mint a korábbi 70-ben, de azért néhányat leírok. Na meg ki is egészítek egy-két korábban már megírt dolgot, és más néhány, eddig le nem írtat is. _________________________________________________ Az idő nincs tekintettel semmire - egyre csak telik. Azt gondoltam ki, hogy a még adódó elmondandóimat egy külön, újabb fejezetben fogom megjelentetni, így a kedves olvasónak megkönnyítve a keresést, keresgélést. |